Aki nem ismeri a gyógynövényeket, jól teszi, ha segítséget kér tapasztaltabb személyektől.
Mielőtt az erdőbe indulna tanulmányútra, érdemes átlapoznia a szakirodalmat az adott gyógynövény kapcsán. Sokat segíthetnek a képes könyvek, ahol felnagyítva jól láthatók az egyes növényrészek: levél, gyökér, virágzat. Ennek alapján a természetben is könnyedén felismerhetők, és a kezdő gyűjtők is elboldogulnak. Akár városban, akár vidéken él, először térképezze fel lakókörnyezetét, mielőtt nagyobb távolságokat célozna meg. Csak egy kéznyújtásnyira helyezkednek el a legegyszerűbb és legnagyszerűbb természetes őrzői egészségüknek.
A vidéken, falun, sőt tanyán élők előnyben vannak. Ismerve a természet adta lehetőségeket jobban értik és érzik a flóra bioritmusát. Akár vadon élő, akár termesztett gyógynövényről legyen szó, mindig oda kell figyelni, hogy a megfelelő évszakban történjen a gyűjtés és tiszta, vegyszerektől nem szennyezett legyen a környezet. Tavasztól őszig sokféle faj fellelhető természetes közegében, s ezekből ki lehet válogatni azokat, melyek alkalmasak szárításra, eltevésre. A ház közvetlen közelében is növekedhetnek gyógynövények attól függetlenül, mi ültettük vagy nem. Érdemes tudatosan megtervezni a füvészkertünket, ahová betelepíthetünk teljesen eltérő jellegű fajtákat is. A növények tulajdonságainak ismeretében tudjuk a műveleteket elvégezni.
Hol érdemes kezdeni a gyűjtést?
Aki nem rest és hajlandó időt, energiát szánni a begyűjtésre, a mezőket járva felkutathatja az aktuálisan termő növényeket. A bodza- és a hársvirág az egyik legkönnyebben elérhető gyógynövények, kivételes a gyógyhatásuk és felhasználásuk sokrétű. A tapasztaltabb kertészek könnyen felismerik az út mentén virágzó lándzsás útifüvet, de tudják, hogy méltatlanul elhanyagolt csalán is előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Sokszor a szokások határozzák meg, mit gyűjtünk és mit nem. A szagos és nem illatos növényeket szívesen hanyagoljuk, mivel nem tetszetős a küllemük. Hajlamosak vagyunk a szépen virágzó példányokat választani, mert sokkal szimpatikusabbak, mint jelentéktelennek látszó társaik.
A gyógynövények gyűjtése során a leszedéstől a felhasználásig sok mindenre oda kell figyelni. Ahhoz, hogy gyűjteményünk eljuthasson a fogyaszthatóság állapotáig, alapos és körültekintő eljárásra van szükség. Lépésről lépésre történik ugyanis a gyógynövény feldolgozása; adott esetben több része is – pl. levele, szára, gyökere – felhasználható. Fontos, hogy a szárítása tiszta helyen történjen. A tökéletesen kiszáradt példányokat lehet csak eltenni hosszabb időre. Az eredmény önmagáért beszél! A jól feldolgozott kamilla, zsálya, levendula, izsóp, kapor, csipkebogyó, máriatövis bátran fogyasztható vagy külsőleg alkalmazható hónapokon keresztül, és nem kell félni attól, hogy jótékony hatás elmarad. A lelkiismeretes gondoskodás jutalma a testi-lelki nyugalom és a kitűnő kondíció, ami arra serkenti az amatőr kertészt is, hogy jövőre újra vállalkozzon a gyógynövények felkutatására.